Idézetek egy könyvből

......

Egy könyvet nem kell az elejétől a végéig elolvasni. Lapozz tovább, ha valami nem hozzád szól! Vagy állj meg és figyeld, hogy mi történik veled: miért idegen, mitől idegesít? Nézd meg, mi történik akkor, ha az ítélkezés vagy az önigazolás rituáléi helyett hagyod, hogy akár egyetlen gondolat is új utakra vezessen! Mi történik, ha hagyod, hogy akár egyetlen mondat mélyen a testedben, a lelkedben megérintsen? Mi történik, ha hagyod, hogy bármi megváltozzon az életedben, miután letetted a könyvet?

......

Húsz év hűségben

Csilla, 43 éves

......

Rajongó típus vagyok, és 20 évesen beleszerettem a művészettörténet-tanáromba, aki pont dupla annyi idős volt, mint én. A tanár-diák viszony már eleve feltételez egy bizonyos intimitást, a művészet keretei pedig sok mindenre adhatnak alapot. Nem tudtam elképzelni, hogy bármi is lehetne köztünk, egészen addig, amíg egy vizsga után gratulált, adott két puszit, és a második kicsit csókfélére sikeredett. Odavoltam teljesen, fiatal, romantikus lányként azt gondoltam, hogy szerelmes belém és biztos engem akar. Mint később elmondta, nem erről volt szó, csak a jól sikerült vizsga örömében csókolt meg. Ő éppen túl volt egy váláson, egyedül élt. Kitartóan ostromolni kezdtem a szerelmemmel, írogattam neki, megjelentem nála, és elég rámenős módon felkínáltam magam. Egy alkalommal, amikor nála voltam, lekéstem az utolsó buszt, ami hazavitt volna, így ott aludtam vele. ...... Hatalmas katarzis volt számomra a vele megélt testi szerelem, de ő soha nem ígért semmit, sőt kifejezetten igyekezett nem áltatni. Úgy fogalmazott, hogy nem tudja odaadni magát egészen senkinek.

...... (egy tanára, aki után rajongott megerőszakolta) ......

Közben Budapesten folytattam a tanulmányaimat, és ekkor ismerkedtem meg a leendő férjemmel. Egy kurzusra jártunk a Képzőben. Nem szerelemnek indult, sőt nekem kifejezetten antipatikus volt az első időben, nagyon tudálékosnak tűnt, olyasmiben is vitatkozott velem, amihez én jobban értettem. Ráadásul eltökélten szerzetesnek készült. Segített viszont a szakdolgozatom írásakor idegen nyelvű fordításokkal, így kialakult egy baráti kapcsolat. Egyszer megláttunk egy plakátot egy szentendrei tárlatról, és elhatároztuk, hogy együtt megnézzük. A megnyitó után már éreztem, hogy valami van a részéről, és talán a részemről is. Borzasztó éhesek voltunk, és akkor előhalászta azokat a harmadosztályú vacak csokikat a táskájából, amiket induláskor vett még a vasútállomáson, és elkezdett úgy megetetni, hogy egyet harapott az övébe, majd kínálta nekem. Az egész annyira kedves és intim volt, hogy akkor, ott, beleszerettem.

Egy héttel később alkotótáborba mentünk, ahol egyik este kimentünk sétálni, és megfogta a kezemet. Azon az estén mindent elmondtunk magunkról, amit csak tudnia kellett a másiknak. Én beszéltem az előző kapcsolataimról, ő pedig elmondta, hogy szerzetesnek készül, de még vacillál, nem tudja, hogyan döntsön.

Egy barátnőm arra próbált figyelmeztetni: ez a fiú annyira konzervatív, hogy nem fog passzolni hozzám a szex terén, nem lesznek olyan igényei, mint nekem. Egyébként valóban innen is indultunk. Tamás azt gondolta az elején, hogy a szexnek kizárólag utódnemzés céljából van létjogosultsága, ugyanakkor a védekezés lehetőségét teljesen elvetette. Persze fel sem merült, hogy az esküvő előtt szeretkezhessünk.

No, de a kapcsolatunk elején még az sem volt biztos, hogy lemond a szerzetességről. Azt már vállaltuk, hogy mi egy szerelmespár vagyunk, de a házasság még bizonytalan volt. Nyolc hónappal később azzal ment el Tihanyba, hogy imádkozik, gondolkodik, magába fordul, egy kicsit visszavonul. Én ez alatt a négy nap alatt folyamatosan dolgoztam, festettem, vázlatokat készítettem, csak úgy a magam örömére, és aggódva vártam, milyen döntésre jut.

Engem választott.

Innentől már kezdtünk eléggé belemenni a testiség sűrűjébe. ……….

A szex mindent felülír

István, 65 éves

Engem egész életemben kizárólag a szex érdekelt. Semmi más. Persze nem a beszélgetés róla, ahogy most teszem. Mostanában kezdem azt gondolni, hogy a szexuális érdeklődésem magzati koromban kezdődhetett, de ezt még nem fejtettem meg, csak egy sejtés. A csecsemőkoromról többet tudok: oda transzállapotokban betekintést nyertem, és azt láttam, igen intenzív lehetett az ilyen irányú érdeklődésem. A változó bejárónők egyikére-másikára ténylegesen emlékszem. Nem tudom, hogy lehet ez, de férfiszemmel tekintettem rájuk és mindet szépnek találtam.

…….

Az általános iskola katasztrófa volt, egyrészt mert nem volt még koedukáció. Hetedikig csak fiúk voltak az osztályban, akik viszont arra használtak engem, hogy szerelmes leveleket fogalmazzak a nevükben azoknak, akiknek udvaroltak. Szívesen tettem, de szétevett az irigység.

A másik nehézségem az volt, hogy nekem nagyon nem ment ez az udvarlósdi. Pedig nem néztem ki rosszul, kisfiúnak meg kimondottan szép voltam. Gyakran néztek lánynak, ami baromira idegesített, és ez az egyik oka talán, ami abba az irányba tolt, hogy férfiasnak igyekezzek mutatkozni.

Beindult 12 éves korom körül az önkielégítés, és ezt persze a szüleim, ahogy kell, észrevették, és ahogy az szokás, anyukám megkérte apukámat, hogy beszéljen már velem arról, hogy ez nincs rendben. Akkor apukám nagy zavarában el is mondta, amit az az idióta veszprémi püspök, Tóth Tihamér talált ki, hogy kifolyik a gerincem, és hasonló baromságok. Szerencsére annyira hiteltelenül mondta, hogy nem hagyott bennem mély nyomot. Nem hittem el, hogy ha valami ilyen csodálatos, akkor az bajt csinálhat.

Amikor végre csókolóztam, már 14 éves voltam, és rettenetesen élveztem. Úttörőtáborban történt a dolog, megbeszéltük, hogy este kiszökünk az erdőbe, és majd de jó lesz. Arra nem számítottunk, hogy a harmat miatt térdig átázunk, de ez nem nagyon zavart bennünket.

Elmondhatatlanul izgattak a lányok, nők, és ez így van a mai napig. Mindegyik. Egyszerűen pusztán attól, hogy valaki nő, nálam előnyben van. De magamat nem macsónak, hanem feminista macsónak definiálnám. A „perverzióm” az okos nő. Tehát, ha valaki nő és még okos is, akkor kész vagyok, elvesztem teljesen az eszemet.

……

A gimiben már volt egy lány, akivel együtt is jártunk. Évekig, de nagy megszakításokkal, és mindig csak pár hetet. Más lányokkal is jártam, de ő vissza-visszatért. Nagyon bírtam a csajt, jó fej is volt, meg szép is. Mégis meguntam egy idő után, és akkor kidobtam. Emlékszem, hogy egyszer, amikor megint elhajtottam, álltam a tükör előtt, és néztem az arcomat, hogy szomorú vagyok-e, amiért ő már nincs. Azt láttam, hogy nem, nem vagyok szomorú. Később mégis újra kinyúltam érte. Akkor lett vége, amikor katona lettem az egyetem előtt. Mondtam neki, hogy tekintsük úgy, hogy szakítottunk, mert egy ilyen kapcsolat soha nem éli túl ezt az elszakadást.

Vele feküdtem le először, 18 évesen. Évekig csak csókolóztunk, pettingeltünk, de behatolás nem történt. Én ugyan rettenetesen vágytam rá, de ő nem akarta, én meg elfogadtam. Ha azt mondja egy nő, hogy nem, akkor nem. Persze ez nem ilyen egyszerű azért, mert tud egy nő úgy nemet mondani, hogy az igent jelent és így tovább, ennek ezer ága-boga van. Ő azonban tényleg nem akarta addig.

Amikor megtörtént, a mennyországban éreztem magam! Miután együtt voltunk, levitte a kutyát, és én egyedül álltam a nyitott ablaknál, néztem egy virágzó fát, és beszívtam az illatát. Elárasztott az öröm, hogy ő van, meg egyáltalán: a szex. Csodának éltem meg, és azóta is, minden egyes szexuális együttlét ténylegesen csoda számomra. Mind teljesen másmilyen, de mind csoda.

Közvetlenül a szeretkezés után is mindig boldog vagyok, ellentétben sok férfival, akinek köpnivaló kedve van. Egy barátnőmnek írta le ezekkel a szavakkal a barátja az első együttlétük után: „Bocs, de nekem utána mindig köpnivaló szar kedvem van.” Az ilyen kezdés persze meghatározza a nő viszonyulását. Ha induláskor ezt tapasztalja, gyanakodva fürkészi a párját, hogy milyen a kedve. Egy másik barátnőm meg az első együttlétünk után kiszaladt mosogatni, mert az első faszija utasította: „Na, akkor most tessék takarítani”. Megnyugtattam, hogy nálam nem kell.

Az egyetemen összejöttem lányokkal, de hamar szerelmes lettem abba a lányba, akivel 19 évesen össze is költöztünk anyám nagy megrökönyödésére. Ki is tagadott azon nyomban. „Az István nevet többet nem ejtjük ki ebben a családban!” Ezt így értsd! Megjegyzem, az anyukámmal való kapcsolatom sosem volt felhőtlen. ….

A kitagadás nem zavart túlságosan, hiszen boldog voltam: gyönyörű, értelmes, csodálatos emberrel köthettem össze az életemet. Össze is házasodtunk, lett két gyerekünk. Sajnos az anyukájukról lassacskán kiderült, hogy skizofrén és alkoholista. Nagyszerű ember, csak nagyon beteg. Addig tartott a boldogságom, amíg elő nem került és növekedni nem kezdett a bolondériája. Akkor csúcsosodott ki, amikor a gyerekeink kamaszok lettek. Annyira nehéz volt vele, hogy eljött az idő, amikor arra gondoltam, ha ezt tovább csinálom, akkor belehalok. Nagyon fájt a szívem, hogy el kell válni a gyerekektől, ......

Más vágányra került az életem. Elhatároztam, hogy most már beállok a struktúrába, polgári életet fogok élni, felhagyok azzal a hippi élettel, amit a feleségemmel éltünk.

A házasságunk alatt is csajoztam, bármennyire szerettem és vonzódtam hozzá. Olyasmi ez, mint valami kényszerbetegség. Akivel csak lehetett, és ahogyan lehetett, szeretkeztem: fák ágai között, a Duna jegén, mindenütt, amit el tudsz képzelni. Talán meglepő, de mindig kapcsolatra törekedtem. Az életemben mindig párhuzamosan futó, titkos kapcsolatok voltak, méghozzá több is. A hosszú távú kapcsolatok mellett pedig néha beesett egy-egy kaland is.

Sokszor olyan nőkkel szexeltem, akik sokkal kevésbé tetszettek, és akiket tized annyira sem szerettem, mint a páromat. De valahogyan muszáj volt. Persze ez rengeteg szívás is. Rengeteg. Senki annyi visszautasítást nem kap, mint egy Don Juan vagy egy Casanova. ……

Ébredő szexualitás

Polilili, 34 éves

34 éves vagyok, és csak az utóbbi három évben ébredt fel a szexualitásom. Úgy értem, akkor kezdtem el élvezni a szexet. Pedig a történetem, ha a szex mentén fűzöm fel, az óvodában kezdődött. Emlékszem, ahogy egy kis búvóhelyet néztem, ahová elvonult pár gyerek. Talán puszilkodtak, vagy mutogatták, kinek mije van. Nem tudtam, pontosan mi történik, csak az érzés dereng, ami bennem megjelent. Vonzott, hogy odamenjek, de valahonnan tudtam, hogy amit csinálnak, az csúnya dolog.

A következő emlékem első osztály környékéről van: mászok a kötélen összeszorított combokkal, és elkezd bizseregni a puncim. Nagyon jó érzés, de egyből pánikba esek, hogy ezt nem szabad, és elönt a szégyen. Ekkor sikerült először és utoljára felmásznom a kötélre, utána soha többé. Pedig nagy élmény volt, hogy az osztályból nekem sikerült először, hisz nagyon ügyetlen voltam. A bizsergés a puncimban azonban azt mondta, valami rosszat teszek, és ez megkeserítette az élményt. Gyorsan el is temettem, mivel jó kislány akartam lenni. Ez amúgy máig így van. Soha többé nem szorítottam úgy a lábaimat, hogy képes legyek felmászni a kötélre.

Fogalmam sincs, honnan ered a gondolat, hogy a gyönyör, a szexualitás csúnya dolog. Az a sejtésem, hogy vagy volt valaki, aki előzőleg rám pirított, vagy hallottam, ahogy egy másik gyerekre szólnak rá. Úgy érzem, a legtöbb problémámnak a gyökere, hogy nem tudtam megengedni magamnak a szex élvezetét. Amikor már lehetett, akkor is inkább kötelességnek éreztem, amit teljesítenem kell egy kapcsolatban.

8-9 éves koromban történt a következő szexuális tartalmú epizód. Dolgozott nálunk egy férfi a műhelyben, akivel szerettem barátkozni, gyakran lebzseltem körülötte. Egy meleg nyári napon meztelenül játszottunk az öcsémmel a kertben. Leheveredtünk egy plédre, ez a férfi pedig lehajolt, és megnyalta a puncimat. Úgy emlékszem, éppen csak megkóstolta.

Évekig nem mertem felhozni ezt sem a szüleimnek, sem az öcsémnek. Úgy éreztem, nekem nem okozott különösebb traumát, nekik viszont az lenne. Ráadásul rettegtem, hogy az öcsémhez is hozzáért. Már elmúltam harminc, mire összeszedtem a bátorságom, és egy sörözés alkalmával megkérdeztem, emlékszik-e erre a jelenetre? Persze, felelte. Van, aki letolja a tudata mélyére az ilyeneket, de mi nem felejtettük el. Megnyugtatott, hogy nem ért hozzá a férfi, és elmondta – amire én egyáltalán nem emlékeztem –, hogy utána megpróbált rávenni arra, kérjünk segítséget, beszéljünk erről a szüleinkkel, de én elutasítottam.

Sokat gondolkodtam azon, miért tette ez a férfi, amit tett. Az a benyomásom, talán csak meg akarta kóstolni, milyen lehet egy gyerek puncijának az íze. Talán azt gondolta, ebből nem lehet baj, hisz csak egy jó érzést adott ennek a kislánynak. A mai napig nem tudok haragudni rá. Egyébként akkor még nem is tudtam, hogy mitől lesz kisbaba, de abban biztos voltam, hogy amit csináltunk, az csúnya dolog, és a szüleim nagyon aggódnának, ha erről tudnának. Azt sem akartam, hogy baja essék annak a férfinak. Onnantól persze már nem akartam közös programokat csinálni, ő meg nem sokkal később el is ment tőlünk.

Gyerekkoromban soha nem nyúlkáltam magamhoz. A fiúk elég nagydobra verték a suliban a maszturbációikat, de fel sem merült, hogy ezt lányok is csinálhatják.

Tudtam, hogy van puncim, és hogy mosni kell, mert abból pisilek. Azt is tudtam, hogy köze van a szexhez, de ez minden. Nálam nem indult el úgy a kamaszkori testi ébredezés, mint másoknál. Csak arra vágytam, hogy legyen egy fiú, aki viszontszeret. A szex fel sem merült bennem.

Az első fiúval érdekes mód úgy jöttem össze, hogy én fogtam meg a kezét, nem ő az enyémet. Meglepett, mert nem gondoltam, hogy ennyire kezdeményező is tudok lenni. Vele csókolóztam először, ami csodálatos élmény volt. A szobájában feküdtünk, közben egy romantikus szám szólt a magnóból.

Meglepetésemre néhány nap múlva bennem is beindultak a szexuális áramlások, amelyekről addig csak olvastam. Már a mellemet simogatta, ami őrült jólesett, a hülye tini magazinokból és filmekből szerzett információim alapján azonban azt gondoltam, ez túl gyors. Ezt nem szabad! Úgy tudtam, hogy csak a megfelelő időben, a megfelelő férfival érdemes lefeküdni, mert a szüzességem érték. Az első szeretkezést nem lehet csak úgy elkapkodni. Ezért hát jó kislányként ehhez tartottam magam. A mai napig azt gondolom, hogy marhaság volt, mert, ha vágytam rá, akkor meg kellett volna tenni. Akkor egy jó élménnyel indulok. Így az maradt, hogy megőriztem a vágy emlékét egy kis dobozban: Nyár van, fürdőruhában vagyok, leveszi a melltartómat, játszik a mellemmel. Elönt a vágy, szeretném, hogy belém hatoljon.

Ez az érzés eltűnt vagy tizenöt évre. Onnantól nem éreztem azt, hogy szeretném, ha valaki belém hatolna. Azt ugyanis elfelejtették mondani ezek a magazinok, hogy azzal feküdj le, akire vágysz. Csak annyit mondtak, a megfelelővel. Jó, de mégis ki a megfelelő? Az én értelmezésemben a megfelelő az, aki kedves, jól bánik velem, jó kiállású, jó lelkű, értelmes. Akit szeretek, és ő is engem. Mindezek fontosak, de ha a vágy hiányzik, úgysem működhet a szex.

......

Dolgozni kell a kapcsolaton, hogy legyen benne spiritusz

Zoltán, 52 éves

Az első szexuálisnak nevezhető emlékem – azonkívül, hogy nézegettem a lányokat –, hogy az általános iskola vége felé összebarátkoztam egy merész sráccal a szomszédból, aki engem is arra bátorított, amit ő már ügyesen alkalmazott: a lányokkal való kergetőzéskor érintsem meg a mellüket. Volt egy olyan lány, aki hagyta is, vele én is megpróbáltam.

Gátlásos, félénk fiú voltam, meg aztán nem egy herceg a fehér lovon, akit a lányok mindenáron megpróbálnak elcsábítani. A középiskolában kevés lány volt, inkább csak mutatóban, őket lestem, és persze titokban szerelmes is voltam egyikbe-másikba.

Egyszer egy barátom bulijában felkértem az egyik lányt valami romantikus lassú számnál – ha jól emlékszem, Mireille Mathieu énekelt –, ami megadta az alaphangulatot, kicsit egymásra is borultunk, s ez nagyon tetszett. Amikor azonban ő egy másik fiúval kezdett el társalogni, azt a következtetést vontam le, hogy egymással járnak, így visszavonultam. Két nappal később az osztálytársam szólt, hogy az a lány szívesen találkozna velem, de én akkor már meg voltam bántva, szinte megcsalva éreztem magam, úgyhogy elszalasztottam ezt a lehetőséget.

A fiúkollégiumban lázadó ifjakként, gitározva éltük az életünket, lányok nélkül. Néha a lánykollégiumban bulit rendeztek, oda átmentünk. Egy ilyen alkalommal táncoltam egy általános iskolai osztálytársammal, aki kiöntötte nekem a lelkét. Utólag belegondolva biztos ezt is lehetett volna valahogy folytatni, de én egyszerűen nem voltam még felkészülve arra, hogy közelebb kerüljek a lányokhoz.

Már egyetemre jártam, amikor egy táborban leszólított egy lány az esti buliban. Egy sátorban aludtunk, de nem történt semmi komoly, csak később, amikor meglátogattam. Nem volt jó élmény. Ez volt az a helyzet, amikor egy zöldfülű srácnak adódik egy lehetősége, és akkor nagy örömmel él is vele, csak hát olyan hűbelebalázs módjára. Persze nem tetszett neki, és ezt szóvá is tette. Akkor még gőzöm sem volt arról, hogy a nőknek a ráhangolódáshoz ennél többre van szükségük. Ehhez kapcsolódik egy humoros történet is: nem sokkal ez után jött a kollégiumba egy újságíró, aki faggatott az egyetemi életről, és én nagy büszkén előadtam a hétvégi kalandomat. Nagyon imponált nekem, hogy én már olyan férfi vagyok, aki szexel. A lánnyal még egy-két alkalommal együtt voltunk, de nem éreztük, hogy egymásra találtunk volna.

A következő lány az egyetem folyosóján szólított le valamilyen ürüggyel, majd meghívatta magát egy találkozóra. No, vele aztán az égvilágon semmiben nem egyeztünk! Már az első alkalommal összevesztünk az eltérő politikai nézeteink miatt, de nem csak ebben nem illettünk egymáshoz, mindenben más volt az ízlésünk, véleményünk.

Akit még említenék, mielőtt a feleségemre térnék, egy barátomnak a barátnője, aki túlságosan barátságosan fordult felém, valósággal körülrajongott. Nem értettem a dolgot, szóba se jöhetett, hogy a barátom nőjére úgy tekintsek, mint lehetőségre a magam számára. Nagyon mosolygós, nevetős, élettel teli, kedves lány volt, akivel jó volt együtt lenni. Azon kívül, hogy tabu volt számomra, akkoriban semmi önbizalmam nem volt, ezért azt sem tudtam elhinni, hogy tetszhetem neki, vagy egyáltalán bárkinek. Egy közös táborozás során bejött a sátramba, mellém feküdt. Nem történt semmi, de megmaradt az a kellemes élmény, hogy egy helyes lány ennyire érdeklődik irántam.

Mindig is hosszú távon gondolkodtam, és ha azt láttam, nem remélhető valódi kapcsolat, akkor nem mentem bele kalandokba. Egyszer ezt elég bumfordi módon meg is mondtam egy lánynak. Táncoltunk egy buliban, majd találkoztunk, sétáltunk a Várban, de én éreztem, hogy nem ő lesz az igazi, és ezt kerek perec meg is mondtam szegénynek. Nem fogtam fel, mennyire belegyalogolok a lelkébe.

Mindössze ennyi előélet után találkoztam a feleségemmel, ami szerelem volt első látásra. Egy ifjúsági szövetség keretében Prágába mehettem, és jelezték, hogy ha megengedem, jönne az autómmal egy előadó is a szövetségtől. Elképzeltem egy középkorú hölgyet, ehhez képest megjelent Pati, csinos fiatal lányként. Összenéztünk és hopp, máris történt valami megérintődés. Az a vicces, hogy ő azt hitte, a húgom a barátnőm, nem vagyok szabad. Amikor nem én vezettem, hátraültem mellé és próbáltam közeledni. Jót beszélgettünk, vette a humoromat, én is az övét, végignevettük az utat. Nagyon élveztük egymás társaságát. A programok végén együtt sétáltunk a gyönyörű fővárosban, majd leültünk a Moldva partján egy kőpadra, és énekeltük az István, a királyt. Pati később elmondta, hogy volt neki egy listája, hogy milyen társat szeretne, és ahogy együtt voltunk, gondolatban sorra pipálta ki az egyes pontokat, mert mindenben stimmeltem. Én pedig nagyon izgatott voltam, mert én is úgy éreztem, megtaláltam, akit kerestem. Onnantól már mindig együtt akartunk lenni. Igaz, neki volt egy barátja, akit láttam is, mert elkísérte az induláshoz, de nem tűnt komoly vetélytársnak. Mint kiderült, valóban nem kellett aggódnom, mert szegény fiúhoz Pati nem kötődött mélyen, csak az egyetem után már kezdett aggódni, hogy egyedül marad, ezért elfogadta a közeledését. Ettől függetlenül, amikor betértünk egy boltba, és ő ajándékot keresett neki, az azért zsibbasztó érzés volt számomra. Nagyon drukkoltam, hogy legyen ennek a találkozásnak folytatása. Ő meg azon izgult, hogy elkérjem a telefonszámát.

Már másnap kerestem, és onnantól minden szabadidőnket együtt töltöttük. Nagyon hamar kiderült számunkra, hogy összeillünk és össze akarjuk kötni az életünket. Egyre jobban kívántuk egymást, de nem akartunk a házasságkötés előtt szeretkezni, mert hittünk abban, hogy ez így helyes, annak ellenére, hogy már mindkettőnknek volt korábban némi „bűne”. De éppen azért, mert az egymásra találásunkat és elköteleződésünket nagyon komolyan vettük, fontossá vált, hogy megőrizzük ennek a szentségét. Mindketten egy életre kerestünk társat. Így aztán igencsak sürgettük a házasságkötést, úgyhogy egy éven belül meg is történt. Bár ez rövid időnek tűnik, de annyira intenzív volt az együttjárásunk, hogy semmiképpen nem nevezhető hirtelen fellángolásnak.

A szexualitásunkban sokat kellett tanulni. Azt tapasztaltam, hogy Pati csak átadja magát, beleéli magát, de ahhoz képest, amilyen kreatív természet, ebben nem volt túl vállalkozó szellemű. Tartok tőle, hogy szinte minden férfi azt szeretné, ha a felesége kreatívabb lenne az ágyban. De változott ő is, én is, és összecsiszolódtunk. Jöttek azok az intenzív megélések, amikor rácsodálkoztunk: „Hú, ez ilyen is tud lenni, azta!”. Amikor ott vagyunk együtt egy elmondhatatlan összefonódásban, és az a fantasztikus érzés nem akar megszűnni! Az ilyen különleges együttlétet persze nem lehet nap mint nap megélni, de még most, 27 év után is vannak ilyen csúcsélményeink.

……